bloG.

A meséknek nem akkor van vége, amikor a herceg és a királylány egybekelnek, hanem akkor, amikor az ember felsóhajt utána. Akkor érte el a célját, a hatását, a mese ezzel teljesedett be, itt van vége.

Van egy mókás szokás eads-éknél. A földszinti kávézóban van egy szódaautómata, aminek a csapoló karjain és egyéb helyein lévő feliratokat folyton cserélgetik az ott dolgozó multikultis mindenhonnan jött emberek a saját nyelvükre. Vicces dolog ez, amolyan német humor, kedvesen megmelenget és továbbmegy. Nekem ezt sikerült hátrahagynom magam után, az én történetem ezen a helyen ezzel ér véget:
(katt a képre)

A jó helyek fennt vannak egy kisebb hegyen. Ezt a tanulságot vonta le Daniel, aki bennszülöttként szélesebb körű tapasztalatokkal rendelkezik, ezért gondolkodás nélkül hiszek neki.
Freisingban több ilyen domb is van, és ha az ember igazán hippi, azt mondja, hogy megoldom én térkép nélkül, láttam pár napja guglimapsen, hogy délnyugatra van a pályaudvartól, megtalálom. Megtaláltam, és felmész a hegyre és elmondom mi van: sörfőző főiskola, sörfőzde és sörkert. Nagyon sok mindenen gondolkodik el ilyenkor az ember, mint például mi kellhetne még egyáltalán? Vagy hogy hol lehet beiratkozni?
Íme egy kép a konstellációk egy tökéletesközeli formájából:

Egyébként a hely kívülről így néz ki:

Panoráma az van, meg ezeréves hatalmas fák és kivetítő, mert EB van. Még a félidő előtt le kellett lépnem a vonat miatt, a meccs végére értem haza és rengeteg dudáló német autóra, mintha az egész EB-t nyerték volna meg. Bizonyos értelemben lehet...

Ez a kedvenc helyem, már eldöntöttem, lemossa a HB házat, füves napozós korsós parkot, Augustiner kellert, bármit. A sör a szerzetesek itala volt, ismert a legenda a folyékony kenyér nagy szükségéről a böjt miatt... Tudtam, hogy érdemes megnézni a gyökereket, de azt nem gondoltam volna, hogy mind a mai napig innen csurog ki a legjobb nedü. Persze már nem csuklyások kevergetnek falapáttal, egy cég kezében van az üzem, de münchenben még nem láttam Andechsert, pedig nincs 50km. Belterjes, de akit érdekel, idejön. Rengeteg hely volt, és a literes korsó negyedét megittam a körbemászkálásban, mire helyet találtam. Van fedett rész minden ezeréves fából, mintha egy hajón lennél és az ablakon ha kinézel elnyúlik alattad a táj mert a hegyen van. Van kinti rész és vannak teraszok. Az egyik legkisebb a keleti terasz, nagymezős panorámás csöndes (a belső udvarban meg a fúvószenekar).
A szűretlen búza a specialitásuk, és alig hasonlítható a többi csoporttársához, ennek párja nincsen. A fele elfogyott mire megtaláltam a fényképezőst és rettentő hálás vagyok a mértéktartásomnak és Danielnek a jótanácsért, mert mint utólag megéreztem: egy második után már nem éreztem volna jól magam. Ebben tényleg benne van minden.

Léteznek lehetetlen helyek, mert elképzeljük őket. Ilyen az Üveghegyen Túl, a Felhőváros a sztárvárszból és a hely ahol a tündék laktak a Gyűrűk Urában.
És léteznek lehetetlen helyek mindenféle megmagyarázhatatlan oknál fokva. Helyek, ahol minden olyan nagyon jó, hogy a filozófus az első fára felköti magát, mert belegondol, hogy ha ő ezt megérte, megérezte, tapasztalta, akkor léteznie kell a világban olyan borzalmaknak is amiket még eddig elképzelni nem is tudott, és mivel a filozófusok nem a bátorságukról híresek megnyomják az escape-t.
Ilyen hely az andechsi kolostor. Ne gyere ide, ha még nem fogtad fel, hogy egyszer meg fogsz halni, mert sírva fakadsz, hogy nem lehetsz itt az idők végezetéig. Természetesen főznek sört is úgy 500éve, de ettől függetlenül valami hihetetlen amit ide felhordtak a hegyre.

Kívülről nem is olyan különleges, de ami belül van azt nem lehet leírni. Megnézni sem lehet gyorsan, percekbe telik felfogni a látványt, pedig nem nagy.

"A bajorok is németek, ők is merevek, csak ők a jó helyen."
Nézd meg a képet:

Hogy teljes valójában megcsodálhassa, akit érdekel: Grisu

1972-ben volt Münchenben az olimpia és a németek ezzel egy csomó mindent építhettek ami később megtérült. Kitalálták, hogy a legjobb az lesz, ha azt csinálják amihez értenek: sörsátrat. Fogtak nagy cövekekeket, kábeleket, amikre felfeszítettek egy fém és üveg szerkezetet (ponyvát). Jól néz ki, meg minden, tesséklássék:

Azt mondják Bajorország igazi értéke a hagyománytisztelet, a régi értékek védelme. Megesik, hogy ebbe hiba csúszik...

Volt egyszer a Douglas Adams törölközőnap, és biztos voltam benne, hogy itt sokan ünneplik, és majd egy törölközővel milliónyi új barátot szerzek a kertben. NEM. Egy léleknél sem volt törölköző, de a korsólopós technika bejött. Lehúznak a betéttel mikor elhozod és ha visszaviszed kapsz egy eurót. De ha nem viszed, akkor egy euróért vettél egy gyönyörű literes HB üvegkorsót.
Sikerélmény, ismétlési effekt, háromszoros siker és békés ücsörgés a fűben a baseballozó feketék közt. Hülyeség, hogy az alkohol butít... vagy az hülyeség, hogy a baseball bonyolult. Negyed óra után úgy éreztem lehetnék én a bíró.
Estefelé hűvösödés, hazamenés. Közben elékszül egy fotó (alant) amire a visszanézésnél percekig nem emlékszem ki és hol és mikor csinálta, de aztán leesik, tetszik, büszkeség.

de nehéz leírni
inkább címszavak:
Ati, megint igazad volt : olyannal inni akinek alig érted a szavát, elmondhatatlan képességeket ad, tudatalatti, és multikulturális, vagy inkább transzkulturális kommunikáció

aztán helyreigazítás: a pincében nem PC-junkiek laknak !  Hanem Daniel lakik, aki ápoló egy kórházban. Akkora szíve van mint egy elefántnak, és jámbor mint egy nagyszemű disney mesehős. PinkFloyd-nak mondja a tetkóit, szerintem manga, de az biztos, hogy egyik mellén síró fiú, másikon síró lány. Meghív magához egy sörre miután megtudja, hogy nem akartam ellógni az utolsó havi internetdíjat.
Rammsteint hallgatunk, kultúrális únió.

Barátságos kígyó a nyakamban! Azt mondja Daniel (nem az EADS-es, a pincebeli), hogy most 33 éves és nagyon barátságos (a kígyó). Tényleg nem bántott, 170 centis és olyan a bőre mint egy táska. Nem értem, hogy emberként lenne 33, vagy valójában, de az kiderül, hogy a kígyók sokáig élnek, és ők ezer éve együtt vannak. További fejtegetésbe nem látom értelmét belemenni. Megnézem a kisállatokat a szemközti sarokban, Daniel azokat is csípi, pedig csak a kígyó etetésére tartja őket. Egyet kivéve: egy kurvanagy nőstény patkány, őt puszilgatja is. Asszem 5 éves.

Iszunk. Mert Daniel ünnepel és én meg épp arra jártam. Mit ünnepel? Felveszik a kórházba állandóra, nemcsak részmunkaidőre. Azt mondja, egy ilyen szerződés itt aranyat ér. Elhiszem, mert fingás közben senki sem hazudik.

tévénézés van. Happy Otto. Nem ismered? Azelőtt én sem, most sem, de ha kicsit is jobban ismerném, sajnálnám, hogy kimaradt az életemből. Humorista. Van német humor. Sőt, van német minőségi műsorgyártás! Pedig ugyanabban a kézben van, mint a magyar kertévék...
És képzeldel, EB közeleg, kitalálták: meghívtak az EB-be jutott országokból hírességeket autófocizni. Így próbálják kitalálni, vajon ki fogja nyerni az EB-t. Aki ebben kételkedik, az vagy ostoba, vagy bölcsész.
Az autófoci olyan, hogy van két VW Póló meg egy 2méteres labda és valamelyik kapuba csak sikerül betuszkolni valamelyik autónak, amelyikben valamelyikben nemzet embere ül.

Babkonzerv. Daniel éhes, mint általában az emberek a sörtől. Daniel eszik babkonzervet, otthon van... Alex (szintén házbeli egyetemista fizikus srác) magán kívül van, hogy Daniel a hűtőből kivett hideg, nyers babkonzervet kanalazza.
Daniel jóllakik, bejelenti, hogy ő most aludni fog. Magára húzza a hálózsákot és már felesleges hozzá beszéni.
Alexnek van humora, beszélgetünk.

200Eurós Iron Maiden 4cd-s gyűjtői kiadás a kezemben! Nem számít. A hely olyan mint egy múzeum. Nemcsak természettudományi a kígyó és patkány meg kisrágcsáló kígyóeledelek miatt, hanem sporttörténeti. Sorolom: sálak, ágynemű, lábtörlő, poszter, aláírt labdák, kispárna és még nemtommi, mind a Bayern színeiben. Ésakkor megkérdi: "na ki nyeri az EB-t?" pfff, a csehek, baszki

Daniel alszik, elfogy a sör, a kocsifoci végeláthatatlan, Alexszel döntünk: menjünk. Meglepetés: itt lakik a házban a földszinten. Az ő fizika könyveit láttam az ablakban. Ő az okos gyerek.
Alex alszik, Guszti a láthatatlan barátainak ír...

Egy gyönyörű sört iszok rögtön mindenki kedves egészségére, aki nélkül nem ért volna be a szakdolgozatom az utolsó nap utolsó órájában az iskolába. KÖSZI !!
A blog.com továbbra is egy nagy rakás szar, de a fotót ezen a remek blog.hu-n már megnézhetitek. (Végre Magyarország hazavágta az USA-t)
Lássátok: csatos a palackja és párás az üvege, szűretlen búza, de sajnos már a múlté.

Blogügyben változások lettek, ezen túl minden itt, ott semmi.

Ez a BMW központ a földről, balról ami belóg az a BMW Welt. Utóbbit nem tudom miért a metróállomásra építették rá, nem mintha nem lenne hely...

Innen van szép kilátás a környékre, a Müncheni olimpiára épült egy park, szálloda, stadionok, meg minden ami kellhet egy olimpiához. Például egy tévétorony is, ebben felvisz a lift 7 m/s csúcssebességgel kb 200 méterre, ami egyáltalán nem olyan reggelimozgató mint hangzik.
És hol lenne jobb helyen a müncheni rockmúzeum mint a torony tetején? Itt van mindjárt Freddie Mercury fellépőnacija:

Nagy akváriumok meg medencék a föld alatt, nagy üvegek, nagy halak és kishalak, és egy rövid (félórás?) ámulat sok pénzér...
A tábla magáért beszél, én még mindig röhögök belül, ha meglátom. "Ne nyomkodd a kiscápa fejét, mert a nagy kövér fémhal, akinek kék lelke van szomorú lesz, hogy nem tudja megvédeni, mert a falhoz van csavarozva." Talán rokonok... de szerintem lehet köztük valami. Na ha egyszer lesz gyerekük, annak nem nyomkodod majd a fejét...

Bizony van fél méter, de csak 1 centi vastag. De ettől még Zita és én is teljesen elégedettek voltunk vele. Félbetörik, duplán fogják, úgy teszik a nagykiflibe, és rá a rendes (kivételesen nem az édesbajor) mustárt.
Tulajdonképpen az egyik legjobb dolog volt amit eddig itt ettem, finoman csípős, jól átsütött, ropogós, friss kifliben...hmmm, a bolhapiacon vettük, ami csak havonta van, a következőnél pedig épp otthon leszek, így egyszeri élmény marad. Ezzel kezdtük a napot, délutánig ki is tartott.

Én azt hittem, hogy Technische Museum a neve annak amit keresünk a sok múzeum közül, de mint kiderült itt a fő Deutsche Museum a technikai múzeum, ami így utólag belegondolva itt nem meglepő. Fél nap nem volt elég bejárni ezt a múzeumot, nagyon sokmindennel lehet játszani, szerintem mindennel, amihez nincs odaírva, hogy NICHT, de ezt nem mindenki osztja...
Ezen a hajómetszeten kívül tényleg megvan lent a pincében a sarokban az első német tengeralattjáró, az U-1 keresztben félbevágva, de nem lehetett lefotózni, mert olyan nagy és és olyan kis helyen van.

Kicsit unom a kórházi kaját, de azért tűrhető. Mondjuk az otthonira nem emlékszem, de a tegnapi rántotthal meg a citromosszósz állta a sarat. Csak a műanyagtálakat nem tudom megszokni. Nem egyszerhasználatosak, deakkor mérnemjó a porcelán? Törik? Ez a sebészet, nem a pszichiátrián vagyok...

Tudtam, hogy ez lesz. A lényeg: inkább itt a munkahelyemen érzem otthon magam, mint a szobámban. Merthát valahol kell, és Olchingban lehet ugyan aludni, de nem érzem a gondoskodást. Bezzeg ha bejövök reggel dolgozni, itt egy sereg ingyenes kávéautomata mosolyog rám, délben finom meleg ebéd vár, és karosszék meg szélesmonitor. Ès miböl jön rá az ember, hogy lélekben már elköltözött? Másutt jön rá az a jó rendszeresség, ami rá szokott jönni az emberre, ha rendesen táplálkozik. 10 után nemsokkal egyre gyakrabban itt esik meg a napi trónfoglalás, és ez egy olyan belsőséges kapcsolat jele, amit az ember csak valami kitüntetett helynek ad meg.

Április 29-e van, ami azt jelenti, hogy pont egy hónapja volt Március 29-e. Tehát pont egy hónapja tettem be a lábam erre a helyre. Lehetne örülni meg ünnepelni, vagy méginkább összeülni a csapatkapitánnyal, hogy mostakkor mi legyen a következő harmadban. De ehhez az is kéne, hogy milyen volt ez a harmad... de ez most nem érdekel.
Egy biztos: most szünet jön, pár nap.
Sör és virsli. Milyen igaz, de erről az jut eszembe, hogy itt akkor is május1 volt, mikor megjöttem.
Nade az is igaz, hogy pont egy hónapja vagyok itt és ma reggel megjött az első fizetésem, sőt ma már meg is vettem a vonatjegyem vissza, ami láss csodát: PONT EGY HÓNAP MÚLVA LESZ. Félelmetes.

Nem bonyolítom, az Amper egy kisfolyó-patak... most épp kisfolyó, nyáron patak lesz. Itt folyik a város szélén, liget van körötte.
Vajon ha orvos lettem volna, a vakbél folyó partjára kerülök? Vagy a vérfolyó partjára? Kezdem értékelni a szakmám.

Kimozdultam. Ki a városba, és vittem a kis fényképezőm mint általában akik keletről jönnek.
A Viktualienmarkt-on is voltam, de nem csináltam képeket. Egyszerűen: nem olyan jó. Biztos hanyatt lehet esni a húsok, répák, sajtok meg a sok friss spárga minőségétől, de erről írjanak a lányok akik erre jártak. Maga a tér nem nagy, bódék vannak, középen sörpadok, rengeteg vidám ember sörözik és falatozik, hangulat van, de nem azért, mert ez egy piac, hanem mert van sör. Kint a ligetben is van ilyen hangulat, ezért mint piacot nem tudtam értékelni, szerintem otthon van sokkal jobb.


Németországról meg kell jegyezni, hogy viszonylag sokféle ember (és állat) él itt, és mindenkinek hagynak helyet...

Azt gondolod folyón nem lehet olyan jól szörfözni, mint az óceánon, és akkor patakon valószínűleg egyáltalán nem lehet. Szerintem sem. Akkor, ha ebben ilyen biztosak vagyunk, akkor leszögezhetjük, hogy annak sincs nagy valószínűsége, hogy valaki a kertben szörfözzön.
Ma voltam az angol kertben, ahol több patak van (ezek is felfele folynak), és békaruhás emberek jöttek szörfdeszkákkal.

Tényleg annyit esik, hogy az szerintem már lakhatatlanná teszi a vidéket, a mezőkön több helyen áll a víz és befolyik az aluljáróba meg befolyik az emberek kabátjába és nem szárad ki onnan, mindenki ott cipeli magával és csak jegeli a csípőket és összehúzza a szemeket, talán még a fogak is csikorogni fognak.
Megkérdeztem Erwint ez normális-e, azt mondta tipikus április. Heti egy vagy fél nap nasütés, amin megérzed, hogy lehetne aokkal jobb is, de a többi napon esik. Erwin szerint a május már kellemes.