Elindultunk enni. Lusta szombat délutáni, hetek óta esős jókedvben. Annyit tudtunk, hogy az olaszba nem megyünk, mert még az amcsik és a németek is drágállják. Mindegy, először valami sátras selyemszövőket kell megnézni a szomszédban. Sátor volt, meg valami nagy gép, de inkább vöröskeresztes pokrócosztásnak tűnt. Tovább mentünk, minden étteremben sötétség, délután 4kor... menjünk ki a partra, van ott valami mexikói. Hát ez is drága, de fakályhával fűtik, maradjunk. Ilyen finom kis különlegesség is volt:

Odabaszós 7%-os IPA. Bezzeg a soksajtos töltött-sültpaprikás nyálcsorgató házspecialitása nem volt. Vészhamburger akadt. Pocakos amcsi a teraszon dumál, ki-be mászkál, majd a kaja közepénél betámad. Hogy ő itten a BBQ nagykövetének helyettese, Dave from Texas. Éshogy a nagykövet meg egy igazi őrült, Kunshan-ból jár át minden hétvégén ide BBQ partit csinálni és a sütőket láttuk-e már? Tényleg ott voltak, szépek, füstöltek. Dév szerint a kunshani csinálta őket, aki szintén rendes texasi. Most meg ő füstöli benne az egészcsirkéket és jó texasi marharészeket holnapra. Behozta, megmutatta, a hamburgerem gondolatban átbasztam az italospulton. És ha kedvünk van holnap menjünk, ő minden nyugatit meghív, akit lát. Salátástálak sora, mamák receptjei szószokra, terüljterülj all-you-can-eat. Aztán ha akarunk vigyünk recepteket is, mert ő mindenre kíváncsi. Nem gondoltam, hogy itt majd kolbászt csinálunk, de ha Dév így hív a füstbe... Holnap emberes zabálás, ennyi biztos.