Előzmények :

1. Robi bácsi megígéri, hogy a jómunkásember viheti magával jól megszokott hazai ágyasát (egyetlen szerelmem persze) a rízsföldre. Merthogy ugyan nem olcsóbb mint helyben beszerezni, de figyelembe véve az ottani népegészségügyi állapotokat, a jó munkaerő lebetegedésének rizikóit meg ilyeneket, szóval mégis jobb lesz így.

2. A jómunkásember épp a búzasör hazájában növeli a GDP-t, amikor rászólnak a bolygó túloldaláról, hogy Robi bácsi jóindulata nem konvergál a kínai letelepedésügy felfogásával. Tehát barátnő marad, asszony jöhet.

A bonyodalom :

A jómunkásembert a rockandroll nevelte, kötelességtudóan húzza elő farzsebéből a halálfejes fejkendőt, szűkre engedi szemeit és kaján mosollyal átköti homlokát. A háttérben még tompán visszhangzik és falhoz vágott sosemvolt elvek szilánkokká válása, és a jómunkásember érzi hogy ez jó. Mert EZ vicces lesz.

Idő az nincs, sosem volt olyan 3 dimenzióba száműzött létformáknak mint az ember. Konkrétabban két hasznos hét még volt az évből, de egy esküvőt azt be kell jelenti legalább 30 nappal korábban. (tájékozódik a romantika Chuck Norrisa az internetről...)

Kivételezés viszont van, csak kérni kell. Idő újraszámolás után továbbra sincs, papírokról miegymásról nem is beszélve.

Hát csináljunk vésztervet : két hét múlva lehet legkésőbb... akkor épp erdei buli Bagolyirtáson kedvenc kocsma látogatással Mátraszentimrén. Ezt nem lehet lemondani...

És akkor villan egyet valami kozmikus gázfelhő 6-8millió fényévnyire és szinkronban csuklik egyet vele néhány agysejt a jómunkásemberben. (csak szólok nektek Brit tudósok, hogy ebből bizonyítható a pillangó hatás és a kvantumpárok közti korreláció)

Szóval a jómunkásember párhuzamot talál buli és buli közt, majd elveszettnek érzi magát a terhek homogén megoszlása miatt, és a lelkisegélyhez nyúl :

- Mátraszentimre, polgármesteresség, anyakönyvezősség, tessék!

- Lehet-e ?

- Nem, 30 nappal előre kell.

- De én tudom, hogy van olyan, hogy kivétel, ha külföldre küldenek. (="de én Chuck Norris vagyok", ...lásd fent)

- Hát akkor lehet.

Jó, akkor csak így tovább, megjön, hogy milyen papírok kellenek, mire az áldozat telefont kap búzasörföldről, hogy az édesanyja által boszorkányosan pár napja megtalált születési anyakönyvi kivonatot nagyon kéri a kínai hatóság. A menyasszonyjelölt ebben a pillanatban gyanútlan szervezkedésbe kezd, valamint vele párhuzamosan a jómunkásember segítő szándékú kollegája fogadást ajánl, hogy az okos nő rá fog jönni. (a viszkit azóta is várom...)

A násznép tulképp adott: aki jön a szokásos bagolyirtási murira. Dehát kéne nekik szólni, hogy mire számítsanak. Üzenet elrepül, a válaszban teljes körű támogatást kapok : "hagyjál a hülye vicceiddel, inkább arról beszéljünk, mit fogunk enni". Akkor második nekifutás (ismétlés a tudás ugye) : a lehető legmagasabb szintű nyugtázása az átvitelnek : "ez jó kis buli lesz"

Ezek után sürgős-forgós szervezkedés kezdődik, az előbbi társaság bevonásával, akiket azóta is üldöz a hálanyuszi csattogó nyálas nyelvével. Tanúvá válnak, papírok és adatok küldődnek el, és szinte minden készen áll.

A tetőpont :

A lánykérés napja : a segítő kollegák ismét biztosítják az eleve elkésett jómunkásembert, hogy másnapra ők olyan eljegyzési gyűrűkkel állnának elő, de milyen kár, hogy már most is késő. Majd a gyűrűkérdés megoldódik félig rendesen félig pilótakekszesen, a lényeg az igen, nem?  és indulás van Bagolyirtásra, ahol rögtönzött pár- (leány-legény) -búcsú kezdődik és mosódik bele az öntudatlanságba.

A Sorsfordulat :

Leesett az első hó, mekkora öröm, és még még mindig szakad, de szép, égi jel, mittudomén. Mátraszentimre csak 4 km és még kocsival is mehetnénk ha a hó ugye nem lenne és még oda is érhetnénk, ha senki sem hagyná a kocsiban az iratait, de mégis. Így is odaérünk, mert nem bírunk a seggünkön maradni és korán elindulunk. Menetelés van szakadó hóban a hegy tetején és a fák az esküvői induló helyett a Delta főcímjét fütyürészik a nászmenetnek. Basszusnak a hó roopog, überromantika van, utánozhatatlan szürreális hangulat.

Halálpontos érkezés a hivatalba, megismerkedés a segítő angyallal és esketés kis elmaradt papírmunkával, hidegtől kipirosodott arccal, farmerban és pólóban, mert a rockandroll ide is elkísér... aztán pezsgőtől azonnali delírium, megkönnyebbülés, szédülés és a kedvenckocsma bevétele lagzi álnéven. A menü sajtos-tejfölös lángos a szemközti büféből, menyasszonytánc helyett csocsó és billiárd az ifjú párral, zokniszárítás a cserépkályhánál.

Majd visszatérés a faházba, mostmár hóesés nélkül és újabb zabálás, ivászat, szétesés, nagyalvás.

Kifejlet:

Hétfő reggel, rendes első hétköznap, házassági bizonyítvány leadva, biztosabb kezekben aligha lehetne, minden sínen.

Bő egy hét házasság tapasztalata : ennyiszer még nem kértem bocsánatot rokonoktól, barátoktól, hogy kirekesztettem őket az életemből... naja, életünkből. De egy biztos : az elhült arcokról szépen verődik vissza a Karácsonyfa fénye az alatta heverő vízumokra.