A helikopter pózzal többek közt az a baj, hogy beszorul a négy fal közé. Akármilyen jól is sikerül, nem tudod elmesélni senkinek, egyrészt mert a fizikája valós térben nem magyarázható, másrészt mert nem is akarsz róla beszélni, mert legyünk őszinték: a helikopter póz nem teljesen épelméjű dolog.

Ha lenne róla wikipédia cikk, alul a hasonló témák közt virítana Dév BBQ-ja. Ott jöttem rá, hogy két hónapja koplalunk. Eddig nem tűnt fel, mert egész jókat ettünk, csak épp semmi rendes paleolit tűzön sült húst.

Az első benyomás az volt, hogy a tegnap még félhalott hely tele van amcsikkal. Leültünk egy idősebb társasághoz, de már fél lábbal a svédasztalnál toporogtunk. Lapátolás kezdődött, a felénél betámadott Dév, hogy akkor ő most csinál nekünk taco-t, menjünk csak, majd hozza. Az első körben kimért csipegetéssel a kaják felével sikerült megpúpozni a tányért, amellé még lecsúszott a taco és már vidámság volt. A második menet végére teljes lett a kép, legalábbis ami a húsokat illeti. A csirke vitte a prímet, különösen ami valami fűszeres pácba is belekerült. Érdekes, hogy nem viszik túlzásba a dolgot, minden csak diszkréten kapott ízeket, pont eléggé, de nem úgy izomból, ahogy mi szoktuk. A szószok is visszafogottak voltak, csípős csak extra tabasco-val. Itt már kicsit feszült a hasfal, de a lelkünkre volt kötve, hogy a sütiket is meg kell kóstolni. Barackos fahéjas rétes és répatorta. Épp mikor pakoltuk fel, megjelent Dév, hogy ez tejszínnel az igazi, várjunk mindjárt hozzák, nyomott is rá egy szolidat. Akkor még egy kávé levonszolta magát, dumcsi a szomszédokkal, elfogyott az IPA, mi meg hazakullogtunk pihegni.

Volt ott egy baseball sapkás muksó, amolyan orákulumként mászkált fel le csendben, egyszer minket is megkérdezett, hogy na rendben van-e a cucc. Ő lehetett a kunshani...

Fotózásra érthető okokból nem maradt idő, de valami készült, este közzéteszem