Kérek-e desszertet, merthogy ők rendelnek kintről. Jóhogy.
Akkor válasszak. Hát egyik sem az igazi, legyen amiben a lila rízs van, hamár egyszer élünk. Jó, de az csak melegen van. Azt a faszt, akkor azt kérek, amit mindenki.
Hideg volt, más egyéb szépet nem tudok elmondani róla. Ajándék volt hozzá egy kis kávétejszín, az mentegette a hangulatot.
Egyébiránt tisztán szénhidrátból volt, ettől már édességnek számított, de édes íze nem volt. Másmilyen sem igazán.
Azok a fekete bogyók állítólag rízsből voltak, de nyúlottak, na azok voltak a legjobbak, valami enyhén kakós-kávés ízt oldottak a tejszínbe. A hasonló méretű barna bogyó pedig főtt bab. A nagyobbak, mint a pillecukor ízmentesen, de nyálkásan. A nagy tömböt érdemes még megemlíteni, na az főtt krumpli. Az adta a hűtést is, az aljába két hatalmas fagyott darab volt betárazva.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.