Szombaton délelőtt elhangzott a ház ura szájából azon kérdés, miszerint mi lenne, ha ebédre elmennénk dumplingozni. Erre nem lehet nemet mondani , főleg azok után, hogy eddig megkóstolni is ritkán volt hajlandó. De olyat evett a kollégákkal a héten, hogy csak na.
A hely maga a metró egyik forgalmas megállójánál található, hozzánk vészesen közel. Az éttermi rész úgy néz ki, mint otthon bármelyik pláza étkezdei része, csak sokkal kisebb. A bejáratnál kap az ember egy kártyát, amire tetszés szerinti összeget tölt rá, majd a pultoknál kiválasztja a kívánt ételt és ott már csak a kártyát húzzák le. Mi földi halandók -kik a kínai karaktereket kevésbbé ismerjük- úgy rendelünk, hogy rábökünk az adott étkezde egyik szimpatikus ételének fröccsöntött mására.
Így ettünk aznap:
Főtt-sült húsos dumplingot (8 db 370 Ft), ami szerintem megunhatatlan. A tészta alsó része ropogós pirosra volt megsütve. Amint beleharapott az ember fröccsent ki belőle az ízes fűszeres lé, majd következett is a húsgolyót. A kint evett összes dumpling nagyon jó volt, de ez, ez viszi a prímet.
Második nekifutásra egy pitatésztaszerűségbe töltött vmilyen fűszeres sült hús cafatokat (255 Ft) kértünk. Ez Ember szerint büdös volt és max mustárral lenne ehető, nekem viszont ízlett, vagyis egyszer elment kategória.
Főétel gyanánt rendeltünk egy csípősnek kinéző hagymás-fonalgombás-zöldpaprikás húsos tálat (925 Ft). Ehhez járt még egy tálka főtt rizs és vmi levesszerűség, de ez utóbbinak olyan erős kanális szaga volt, hogy meg sem bírtuk kóstolni. Viszont a hús az nagyon alattomos volt. Eleinte alig csípet, aztán a tál túloldalára érve, ahol már vártak sorukra a paprikák, na ott igen bekeményített a dolog, kívánta a rizst. Ez is jó választás volt.
Ehettünk volna "hotpot"-ot is, ami egy kisebb lábos az asztal közepén alatta kis tűzzel, bele pedig egy méretes hűtőből lehet összeválogatni a belevalókat.
Ebéd után innivaló után néztünk. Itt kint nagyon szeretik a mindenféle tejes smoothie-ket, gyümölcsitalokat, jégkásákat. Nos itt a is a bökös módszerhez kell folyamodni a rendeléskor. Az én biztos színem a narancssárga. Hiszen ez általában vagy narancsot vagy mangót jelent. Sajnos az itt épp elfogyott és csak barna és zöld italuk volt. Guszti mondta, hogy egy ilyet, egy olyat rendeljünk, mondván valószínü, egyik nem lesz jó. Én húztam a rövidebbet, abban bízva, hogy a zöld szín kiwit takar. Nos nem, zöldteás volt, megszórva édes babbal. Igen, ez (szégyen szemre) egy kuka tetején végezte. Gusztinak bezzeg kávés jutott, tejszínhabbal...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.