a kabócát, persze még mindig. Szóba került ugyanis teljesen véletlenül épp ma ebédnél a kérdés és új szaftos részletek hullottak a kedves kollégákból. Külön említést érdemel az új kis gyakornokunk, akinek érezhetően a legfrissebbek az emlékei. Tőle tudom, hogy amit mi hiszünk, hogy papírba sodorni az semmi, mert ahhoz legalább A4-es papír kell, a közepébe pedig a kabóca. Ha ez megvan a palacsinta két végét meg kell gyújtani és mire a papír leég róla, már fogyasztható is a lakoma. Szintén ő mondta, hogy úgy kell fogyasztani, hogy a potrohát és fejét letörjük, mert csak a torában van husi. Itt már a kínaiak is szakértőként néztek a fiúra és kérdezték, hogy szokta volt elkapni őket, mire ő azt mondta csak odament a fához és a kis kezével levette.
Emellett szó esett még arról, hogy a tepertő itt is szeretik, ez még felkutatás alatt van, és a tyúk vérét ők is szeretik kisütni, de ők húsok mellé rakják. Kacsának a zsírjához nem nyúlnak, de a libáéhoz igen, és a máját legalább akkora becsben tartják, mint mi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.