Hogy ne csak mindig kerteket, meg „kétezer éves dolgokat” nézzünk, elmentük a Jin Ji tó melletti kis vidámparkba, főleg az óriáskerék és a hajókázás miatt. Most sokkal jobb idő volt, mint mikor Gusztival utoljára voltunk, de azért most is párás volt a levegő. Magát az óriáskerekezést élveztük is volna (vagyis voltunk páran, akiknek jó is volt), ha a kínai útitársaink nem álltak volna fel állandóan, meg mozogtak volna az ingó fülkében össze-vissza. Zsuzsa hamar meg is kereste a szemeivel a mentőmellényeket.
Miután újra szárazföldre ért a lábunk hamar hajóra szálltunk, hogy megnézzük a barackvirág szigetet. Be kell vallani, hogy magát az utat vártuk inkább, az tartott lázban minket, de max 5 perces távolságra van a parttól, úgyhogy sokáig nem élvezhettük. A szigetet hamar körbejártuk (túl sok látnivaló nem akad rajta) és siettünk vissza, hogy a késő délutáni Time Square-s program előtt még felülhessünk 1-2 játékra. Nos itt a belépővel mindenre csak egyszer lehet felülni ingyen, de nyilván egy csoport tud maguk között csereberélni, hogy ki mit akar kipróbálni. Így eshetett meg, hogy Zsuzsa az összes lehetőséget kihasználta háromszor ült a körhintára. Egyszer kipróbáltuk a lovas körhintát is, majd voltunk a Disco-n, amiből én repetáztam is.
Az idő gyorsan eltelt és siettünk a Time Square-re, mert Gusztiékkal ott találkoztunk egy estebédre. Az itteni Pizza Hut-ba ültünk be és bár ne tettük volna. Teljesen az itteni ízekre specializálódtak és sajnos ennek megfelelően a pizzát is kifordították önmagából: kicsit édes tészta, vajas ízzel. No de legalább tudjuk, hogy ezt inkább elkerüljük a jövőben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.