我们去中国

Ez a nap lassan indult be, majd picit eltévedtünk, miközben mégsem, aztán a nézelődésből kisebb kapkodásba váltottunk át.

Azaz reggel sokáig aludtunk és a reggelit egy fánkozással tudtuk le, ahol Lacit is bevártuk. Mióta jár a metró, ha csak lehet, ezt használjuk. Hanshansit most először közelítettük meg így, viszont az a metrótól egy jó 20 perces sétára fekszik. Egyszer a főútról letértünk balra. Ekkor belecsöppentünk egy hangulatos lakótelepi környezetbe: kis piac (pár asztal, meg kisfurgon platója alkotta), beszélgető asszonyok, mahjongozó férfiak, bicikliző gyerekek, sétálgató családok. Később jöttek a boltok, amiből a legmeghökkentőbb nekünk a csirke-, kacsa-, libaárus volt. A boltút úgy kell elképzelni, mint egy garázst tele ketrecekkel.

Ez idő tájt kezdett felmerülni a kérdés, hogy hol is vagyunk? Mint később rávilágítottak én nem voltam túl meggyőző, hogy térkép alapján merre kellene tovább mennünk (szerintem meg csak arról van szó, hogy vannak akik továbbra sem bíznak egy nő térképolvasási képességében...). Így egy park őrházába mentek be a csapat férfi tagjai útbaigazításért. Itt kb. majd’ 10 percet töltöttek bent és ez idő alatt csak a tömeg nőtt körülöttük, a megoldáshoz nem kerülhettek közelebb a helyiek által. Ugyanis a derék kínaiaknak nem erősségük a térképen való eligazodás: konkrétan 5-10 kilómétereket ugráltak az ujjaikkal a térképen, hogy tán akkor itt vagyunk, avagy mégsem és ráböktek egy másik helyre. Mígnem egy határozott kínai asszony berontott, rábökött egy zöld felületre és a fiúk jobbnak látták megköszönni a segítséget és elindultunk. (Jelzem, hogy a nő volt a legközelebb a helyes koordinátánkhoz, de ő sem jó helyre mutatott.)

Lényeg a lényeg megtaláltuk a templomot, majd egy kicsit később a bejáratát is. A templomban rengeteg ember volt, hiszen még mindig tartott az ünnepi hét. Mivel sok látnivaló volt és mindenkit más tempóban haladt, így szétváltunk egy jó órára. Minthogy Gusztival már jártunk itt békésebb körülmények között, mi inkább az embereket figyeltük és fényképeztük. Amint újra együtt voltunk rájöttünk, hogy szaporábban kell haladnunk, ha még a kertet és az óriás harangot is szeretnénk megnézni, mert közelgett a záróra. Innentől már olyan sok kép sem készült. De azért alant megint található egy csokornyi.