我们去中国

Ahogy Kína minden hülyeséget elkövet, hogy felzárkózzon a világ élvonalába, Shanghai is igyekszik begyűjteni az összes világvárosra jellemző környéket. Így lett nekik is altis bazársoruk, amolyan Camden extra light, drága kiskocsmákkal modern művészien kézművesnek látszó sorozatgyártott csecsebecsékkel. De azért a macik nagyon ott vannak...

Jó dolog ez is, hiszen nem mindenki ér rá nappal, vagy nem is akar ráérni. Persze magyarázhatnánk a pesszimista módon, hogy mikor jutna eszébe egy kínainak piacra menni, ha nem zárás után. Minden esetre tényleg jó hely, van egy hatalmas hangulata és mindent megkapni. Mondjuk mi nagy utazótáskát akartunk, az pont nem volt. De voltak pl. remek felnőtt jelmezek, csak kár, hogy kínai méretű felnőttekre. Kaja természetesen van dögivel, kollegina is ott falta éppen.

A legjobbak talán a szabad ég alá kitett billiárdasztalok voltak

A ruhakínálatra sem lehetett panasz:

De akadtak olyan részek is, ahol kevésbé volt kedvünk körülnézni:

Imádtuk őket. Egyrészt micsoda anyag lehet az a massza, hogy így tapad! Másrészt viszont szopasson mást, szóval nem vettünk, mert épp nem ittunk annyit. Utólagosan tesztelni fogjuk a mellette álló dőneressel együtt. 

Gőzgombócból sokféle van, Jangcét lehet vele rekeszteni, akkora nemzeti étel. Természetesen a legjobb nem a kínai verzió, hanem a jappán, amit kicsit még meg is pirítanak, hogy ropogjon is. A belsejében viszont mindegyiknek ott a szép nagy hús-, vagy zöldség gombóc, ami annyira olyan mint a mi levesbetétjeink, hogy néha az asszociáció kis levet is szül melléje, oda bele a gombóc zárt belsejébe. Ezeket a gombócokat óvatosan célszerű átharapni, mert igen messzire spriccelnek. És honnan lehet tudni, hogy melyikben van ott a löveg ? Nem lehet. Ilyen vicces a kínai étkezés. Ha már felmerült a japán dominancia, kis igazságos egyensúlyt kell idebillegetni: nincs ugyan párja a japán verziónak (esetleg a kantoni, amihez chutney van), de nem is tud olyat mint a kínai levesben kifőzött verzió, ami még a kantinban is finom és fűtésmentes téli napokon csodákat tesz a kihűlt testtel. Különösen magyarosan erőspistázva.

Az alábbi videón a klasszikus kínai, tehát igazából gőzölt gombóc születése látható apró emlékeztetéssel arra, hogy a konyhahigiénia itt sem ismeretlen fogalom, különösen, ha videóznak is. A kis töltött tésztabatyuk azokba a kerek bambusz keretekbe kerülnek, amiknek az alja levelekből van hézagosan összefonva, és ugyanígy egymáson maradva rákerülnek a wokra, amiben már forr a víz esetleg valami alaplé. Annak gőze mászik majd szépen keresztül a bambuszkürtőn megfőzve a gombócokat. 

Tényleg finom és annyira sláger, hogy nyugatias éjjelnappalikban is árulják a mesterkélt verzióit, amit a jó emberek reggelente nejlonzacskókból majszolnak mindenhol, de leginkább kellően tömött tömegközlekedési eszközökön. Aki viszont ráér, az baglyozás közben... de erről majd később.

Szombat éjjel volt, talán ez lehetett az oka, hogy bármerre mentünk Shanghai belvárosában mindenütt valamilyen zenebohócokba botlottunk... mindez tavaly október közepén :)

Annak ellenére, milyen furán néztünk a bölcs, öreg Zsolára, végül csak be kellett látnunk, hogy jó ötlet volt a shanghai-i felugrálós túristabúszra jegyet venni. Nem ez volt az évszázad befektetése, de az élmény megérte. Emeletes cabrio busz, az a jármű! Abból lehet rendesen lenézni főleg amikor emeletes kör-lehajtókon megy...

Mikroblog jellegre váltunk, mert errefele az dívik. Apránként csepegtetünk információkat hogylétünkről, ezzel remélve, hogy annak gyakorisága serkenthető. Mert nekiállni annak, hogy egy halomnyi anyagból szépet posztoljuk nem mindig megy. Inkább sosem mit ritkán.

Kezdésnek rögtön itt egy apró videó, arról, ahogy a később 300 felett repesztő vonaton menetirányba forgatják a székeket, nehogy a váratlan utazóközönség nyakába tudjon ugorni egy ravasz róka koma. Jelzem, azért kipróbálnám tolatva is, mert annyira semmit nem érezni abból a 300ból, hogy nem lehet abból baj. Azért persze nem haszontalan; erősen csökkenti a munkanélküliséget.

Egész szép élmény volt anno Tongli huncut kis skanzenje, össze is vágtunk belőle egy igazán álmos kis videót: 

Kár lett volna, ha ez is a talonban ragad, nézzünk egy kis emléket a kisjapános vacsiról, ahol valami szesszel locsolt sóágyra rakták a csigát, amit aztán szépen begyújtottak, hogy ott rottyanjon még egy utolsót az asztalon: 

még a jutub zsenialitásához hozzá tartozik, ahogy ravaszan észrevette, ahogy gerinctelen módon felhasználtam a Kispál számot, és rám is förmedt, hogy ő ezt észrevette és némely országokban le is tiltotta. Gondoltam egy gombnyomást megér, mégis hol : Németországban és sehol másutt. Köszííííí!

Újabb kis videjópótlás ehhez az eseményhez: 

Először ott hibáztunk, hogy ugyan gondosan elérhetővé tettük, de alig pár embernek szóltunk, hogy hol is vannak. Ezt most pótoljuk, és itt hibázunk másodszor, mert sem a hiánypótlós nosztalgia vonalba, sem a jelenbe nem illik, de éljen Tarantino és a stílushűség, mert a blog is csak akkor lesz valódi kínai, ha eluralkodik felette a katyvasz.

Isztambul a téma, Januárban egy jól időzített átszállás erejéig benéztünk, mert régi álom volt, és ettől új álom lett. Talán egyszer majd átnevezzük a blogot "Biz Türkiye'ye gidiyoruz"-ra, addig is az elmaradt képek :

Ez is még az ősszel történt, de milyen jó így messziről nézni :)

Jó ideje szenvedünk az angolkórtól, ha a nap elől el is másznak a felhők véletlenül, a pára és szmog már csak ritkán adják meg magukat. Így aztán nagy öröm volt az egy hetes ünnep után kedden arra kelni, hogy milyen világos van odakint. Ennél is nehezebb volt felfogni, hogy itt Tunézia szélességi körén, Február végén, minden előjel nélkül az éjszaka ránk esett úgy 6-8 centi hó. Nagy öröm ez a kínaiaknak, ilyenkor valahogy megáldva érzik magukat errefelé, mert ez tényleg ritka, meg hűdeszép. Abban a 3-4 órában legalábbis, amíg el nem olvad, de az is elég arra, hogy a járműállományuk felét összezúzzák. Ez a meglepetés másik arca, de meglepő módon annyival több balesetet nem láttunk, mint a helyi erők felkészültsége indokolta volna. Szemfüles tudósítónk a ritka természeti csodát meglovagolva elszaladt a város büszkeségének számító kertbe és fotókat készített :

Sokáig csoda számba vettük, mert végül is óriási látványkonyha. Utólag ilyen logikával a Magyarországra látogató ázsiaiak megcsodálhatnának minden Fornettist, de azért mégse. Hangulatos hely, finom kaják, örök élmény, ez is még októberben történt, de jobb később ugye. Nem sokkal ez után a hely minősége erős romlásnak indult (pl. sírni kellett a banánra a fagyiért...), így jó ideje nem jártunk arra. Kedden viszont céges (Hold-) évnyitó lesz véletlen pont ott...

Vendégek más kontinensről ide vagy oda, ha hív a szakma hát menni kell. Így volt ez még október elején, mikor megrendezték a Nagy Suzhou-i Autókiállítást. A rendezvény színvonalát tarkították szigonyát vesztő Maserati emblémák, alvó hostess-lányok és Rollce-Royce-ok mellé helyezett hulladéklerakók, de még így is volt érdekesség. Bejutottunk abba a nagy expó centerbe legalábbis.

Lapult még ez is itt a digitális tarsolyban, egész pontosan ezen esemény óta, hát most közkinccsé légyen :

Hiába láttuk már, hogy milyen jó hangulata van, jó ideig vonakodtunk tőle, hogy az éjjel a nagyobb sarkokra kitelepedő kajaárusoknál együnk. Aztán egy este elég bátorságot töltöttünk magunkba (és minden más már zárva volt) így náluk kötöttünk ki. Kis pálcikákat ki kell választani, rajtuk husik, mindenféle gombák, tengeri micsodák esetleg zöldségek, majd ezt ott rögtön megsütik. Mindezt aprópénzért és nagyon finoman fűszerezve.

A személyes kultusz és az imprinting jegyében újabb múltidéző erről a tripről :

a kabócát, persze még mindig. Szóba került ugyanis teljesen véletlenül épp ma ebédnél a kérdés és új szaftos részletek hullottak a kedves kollégákból. Külön említést érdemel az új kis gyakornokunk, akinek érezhetően a legfrissebbek az emlékei. Tőle tudom, hogy amit mi hiszünk, hogy papírba sodorni az semmi, mert ahhoz legalább A4-es papír kell, a közepébe pedig a kabóca. Ha ez megvan a palacsinta két végét meg kell gyújtani és mire a papír leég róla, már fogyasztható is a lakoma. Szintén ő mondta, hogy úgy kell fogyasztani, hogy a potrohát és fejét letörjük, mert csak a torában van husi. Itt már a kínaiak is szakértőként néztek a fiúra és kérdezték, hogy szokta volt elkapni őket, mire ő azt mondta csak odament a fához és a kis kezével levette.

Emellett szó esett még arról, hogy a tepertő itt is szeretik, ez még felkutatás alatt van, és a tyúk vérét ők is szeretik kisütni, de ők húsok mellé rakják. Kacsának a zsírjához nem nyúlnak, de a libáéhoz igen, és a máját legalább akkora becsben tartják, mint mi. 

Tudtuk, hogy létezik ilyen állat, azt is sejtettük, hogy bogár, esetleg kistestű madár. Oké, a legtöbb információnk onnan jött, hogy a Kvimbí szerint "G dúrban zúgják a fákon a kabócák", na ez nem teljesen így van, vagy legalább is itt másfélék a kabócák. Egyrészt méretesek, fél tenyérnyi méretűre megnőnek és több kollégámat is gyengéd szálak kötik hozzájuk gyerekkorukból, mikor is ilyeneket fogdostak, hogy felnyársalva maguknak megsütögessék. Mint mi a papsajtot, csak kevésbé vegásan, valahogy így :

És ahogy nálunk is akad betűtésztás paradicsomleves egy étteremben, ennek is van igényesebb módja, nem is néz ki olyan rosszul:Ilyenbe még nem futottunk bele, nade akkor hogyan is kerültünk ilyen közel ehhez a jószághoz? Észrevettük, hogy némelyik fa gerjed. Ez csak akkor meglepő, ha nem épp előtte jön rá az ember, hogy a parkokban a kövekből szól a zene. Igen, műkövek vannak kirakva, bennük hangszórók és azokból bömböl az émelyítő tingli-tangli. Ezek után egy gerjedő fa nem olyan meglepő, gondoltuk az kevésbé sikerült, korábbi próbálkozás, biztos megy valahol egy vezeték, ami nem annyira jó, láttunk mi már otthon trafóházat is, az is ilyen. Aztán kezdett fura lenni, hogy milyen sok fa romlott el a környéken, megkérdeztem a jó mérnök kollégákat, hogy mi ez a "G dúrban zúgás", mondták is, hogy milyen bogár, innen már sima ügy volt levadászni a jó öreg kabócát. Sikerült konkrétan még a nyáron emitt, de a videó most készült el :

Még a dolog entomológiájához annyit, hogy a hangot a páncélredőik gyors egymáshoz dörzsölésével keltik, ez a videón nem látszik, nos szemmel sem. És természetesen nem saját szórakoztatásukra művelik hanem egymásnak, így csoportosan az igazi, akkor jön át a trafóhang "G dúrban", ez valamennyire érezhető a videó második felében.

Eltűntünk egy időre, voltunk itthon is, otthon is és olyan is volt, hogy józanok voltunk. Jó volt, de egy felvonás még hátra van, ezt pedig stílusosan hiánypótlással indítjuk, ami is emezen eseményhez kapcsolódik

A látogatás utolsó két napja Shaghai-ban telt el, túl gyorsan.

Volt itt Hop on Hop offozás, hajókázás, éjszakai életbe vegyülés, vásárlás, kreatívkodás, ujjongás, szomorkodás.

Eddig tartott a visszaemlékezés. Mostantól aktuálisabbak leszünk.

Alant Shanghai látképmérgezés veszélye áll fent!

Még egy víziváros, neve Tongli. Ide végre Guszti is jött velünk. Naná, hiszen a szexmúzeum meglátogatása is a terveink között szerepelt. A képek jelentős része is itt készült, erre tessék felkészülni!